TÖRTÉNETÜNK

Mindig a szívem csücske volt a dalmata. Amikor az édesanyám megajándékozott egy barna pettyes kan kölyökkel, akit Bonifácnak neveztem el nagyon boldog voltam. Ahogy fölnőtt gyönyörű kutya lett belőle. Be is neveztem egy pár kiállításra, és bár az akkori magas nevezési létszámhoz képest nagyon jó eredményeket ért el nem foglalkoztatott a tenyésztés gondolata.

SOMSICS-VÁRI BRÚNÓ (BONIFÁC)

2002-ben sajnos szívnagyobbodása és vese elégtelensége lett és az év vége felé itt hagyott minket, hátra hagyva sok boldog emléket és mérhetetlen fájdalmat a szívünkben. Úgy éreztem, nem tudnék még egy kutyát ennyire szeretni. Három nappal később a párom, a mellényzsebében egy barna pettyes kis kan kutyával jött haza. Mondván, hogy Bonifác nélkül nagyon üres a lakás. Mérges voltam és mivel nagyon friss volt a fájdalmam vissza akartam küldeni a tenyésztőhöz. Tibi kérte, hogy mivel nagyon késő van legalább az éjszakát, tölthesse velünk, és ha reggel is így gondolom, elviszi. Alig aludtunk azon az éjszakán, mert fél éjjel játszani kellett a picivel. Játék közben feltűnt, hogy szinte szakasztott mása Bonifácnak. Természetesen reggel nem vittük vissza, nálunk maradt és az Alex nevet adtuk neki. Ahogy múlt az idő természetesen a szívembe zárta magát.

Fél éves volt, amikor elvittük egy Szilvásváradon megrendezett klubkiállításra, ahol kölyök klubgyőztes lett. Annyira jó volt a társaság, hogy félre tettük addigi hobbinkat, a horgászatot és elkezdtünk kiállításra járni.

Alex szép sikereket ért el itthon és külföldön is, és közben a „családunk” is minden évben szaporodott egy fővel.

Angliából haza küldtek egy hat hónapos kis szuka dalmatát (Maisi-t), de mivel nem volt ideje a gazdájának foglalkozni vele és már mindent szétrágott oda adták egy ismerősünknek, hogy találjon neki gazdit, vagy adja be menhelyre. Elmentünk megnézni és mivel az ismerősünk nem tudta tovább tartani elhoztuk, és mivel nagyon megszerettük nálunk is maradt.

2004 őszén Alex befedezett egy szukát és az alomból kiválasztottunk egy szukát (Dorisz-t). Be is váltotta a hozzá fűzött reményeket, mert 2005 nyarán Junior BIS II helyezést ért el.

Időközben (2003 tavaszán) Tibit megválasztották a dalmata szakosztály elnökének, és mivel nagyon szeretjük a fajtát, szeretnénk népszerűsíteni. Sokat járunk külföldre, beszélgetünk tenyésztőkkel és igyekszünk tanulni is tőlük.

Miután beadtuk a Kennelnév kérelmünket, már teljesen tudatosan kezdtünk keresni egy kis kan kutyát, amit Szerbiában találtunk meg és 2005 decemberében haza is hoztunk. Az Unicum nevet kapta. Reményeink szerint Alex eredményeit túlszárnyalja, és majd idővel sok eredményes utódokkal öregbíti kennelünk hírnevét.

Ők négyen nagyon sok örömöt és persze bosszúságot is hoznak mindennapjainkba. Nagyon sokat kirándulunk velük, imádnak futni, játszani egymással, de ha haza érve nem velük foglalkozunk először máris a fekhelyükön, találunk egy-két ruhadarabunkat, vagy amit Unicum nagyon szeret a mobiltelefonunkat. A vacsorát követő játék után, pedig nekünk kell eldönteni, hogy melyikük aludhat az ágyon.

Munkánkat is a kutyákhoz kötöttük. Kutyaiskolát működtetünk, ahol az engedelmes és az őrző-védő kiképzés mellett ringdresszúrát is tanulhatnak a kutyák.

Kopa Zsuzsanna